Büszkék lehetnek a szamosújváriak, hiszen a városuk központjában levő ferences templom és kolostor felújításával igazi építészeti kinccsel gazdagodtak. “Szamosújvár a legcsinosabb városok egyike” – írták 1900 elején a Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában, és valóban: a takaros, rendezett, csendes kisváros összképe teljesebbé vált, a közösség pedig gazdagodott most azáltal, hogy ismét birtokába vehet egy olyan épületegyüttest, amely a nemrég befejeződött felújítása révén mind autentikus 18. századi, mind pedig kortárs, 21. századi is. A templom és kolostor felújítását 2018 augusztusában kezdték el, jelenleg már zajlik a műszaki átadás folyamata.
Tavaly szeptemberben a felújítás fővállalkozója, a KÉSZ Románia építőipari vállalat, a főtervező Moebius Engineering & Design és a Szamosújvári Római Katolikus Plébánia építőtelepi látogatást szervezett, idén a járványintézkedések miatt csak fotók segítségével “járhattuk be” a templomot.
Szamosújvár – Ferences Kolostor
A Szamosújváron a 18. században barokk stílusban épült ferences templom és kolostor felújítási munkálatait 2018 augusztusában kezdték el. A “szamosújvári ferences templom és kolostor felújítása és idegenforgalmi értékesítése” projekt az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyert támogatást, és az állami költségvetésből is kiegészítő finanszírozásban részesült, a regionális jelentőségű műemléképületek felújítását célzó program keretében.
A Szamosújvári Római Katolikus Plébánia vezetője, Küsmődi Attila plébános 2017 novemberében kötötte meg a finanszírozási szerződést. A felújítási projekt célja az épületegyüttes eredeti állapotának helyreállítása, valamint a kulturális turizmus számára megfelelő terek létrehozása – írtuk meg tavaly szeptemberben, amikor a felújítás fővállalkozója, a KÉSZ Románia építőipari vállalat, a főtervező Moebius Engineering & Design és a projekt kedvezményezettje, a plébánia építőtelepi látogatást szervezett a hívek, az érdeklődők valamint a sajtó számára, hogy láthassa mindenki, mi zajlik az állványok mögött. Akkor a kriptától a tetőtérig bejárhattuk az épületegyüttest, és ritka élményben lehetett részünk belelátni közelről minden munkálatba, megtapintani a magasban a boltív freskóit, lenézni a karzatról, szétnézni a toronyból.
Idén, a felújítás befejeztével azonban a járványügyi intézkedések nem tették lehetővé a személyes, helyszíni szemlét, látogatást. Sárosi Béla építőmérnökkel, a KÉSZ Románia értékesítési vezetőjével a Szabadság szerkesztőségében beszélgettünk és Márkos Tamás fotói révén “járhattuk be” a ferences templomot és kolostort. A képeken is jól látható munkálatok “minden részletében tetten érhető a minőség, amely a tervezéstől a kivitelezésen át az üzemeltetésig egyik legfontosabb szempont volt” – magyarázta Sárosi Béla, akivel beszélgetésünk során ezúttal fentről, a templomtoronytól haladtunk lefele a restaurálás, felújítás összegzésében.
Szamosújvár – Ferences Kolostor
– A külső-belső felújítás során teljes burkolatcserét kapott a torony, és bízunk benne, hogy nagyon sok évig fogja szolgálni a templomot. A bádogosmunkák (a kereszt a tornyon, toronysisakok, burkolatok, csatornák és lefolyók) rézlemezből készültek. Az óraszerkezet teljesen új, modern, 21. századi, a szamosújváriak nyugodtan beállíthatják majd az órájukat ez után. Büszkék vagyunk rá. A megtisztított harangok tartószerkezete is új, továbbá a harangozást új automata berendezés biztosítja, amely kommunikál az új óraszerkezettel. Mindkét torony új lépcsőket kapott, de ez a rész nem lesz megnyitva a látogatók előtt – ellenben a padlástérben van egy rész, ameddig a látogatók a kórusból felmehetnek – mesélte Sárosi Béla.
A tetőszerkezetben több szerkezeti beavatkozás történt. A boltívek, a templom boltozata nagyon vékony és érzékeny kis boltozat volt, a bolthátakat levakolták, és abba egy karbonszálas megerősítés került, de a faelemeknél és homlokzaton is több helyütt karbonszálas hálót használtak megerősítésre. Ezt a technológiát alkalmazták Kolozsváron is a Szent Mihály templomnál, ahol szintén ilyen jellegű megerősítést kaptak a boltozatok. – Ez ma már egy bejáratott módszer – mondta a szakember. A tetőszerkezetben egy másik érdekes beavatkozás is volt: az egyik boltívet kicserélték magasabbra az 1900-as évek elején, ezért akkor átvágtak pár darab összekötő gerendát, amely átvette a tetőszerkezet oldalnyomását, emiatt pedig a tetőszerkezet kicsit megereszkedett. Ahhoz pedig, hogy az oldalnyomás ellenére is álljon a tetőszerkezet, egy fektetett rácsos tartót tettek két oldalra – ez sajnos nem volt a megfelelő helyen, ezért most a felújítás során újra kellett azt csinálni.
A tetőszerkezet faanyagának körülbelül 15-20 százalékát, nagyjából 70 köbmétert, kicserélték. Érdekességként az építőmérnök megjegyezte, hogy a tetőszerkezet felújítása igazából a takarítással kezdődött: több mint 25 kamion galambtrágyát és galambtetemet szállítottak el, ami horribilis mennyiség, számukra is elképzelhetetlen volt. Most gyakorlatilag madármentessé tették a helyet. Néhol biológiai – gombák, penész, bogár stb. okozta – károsodással is találkoztak, de ez nem volt jelentős, kijavítani sem volt nehéz. Amúgy ezek tudnak súlyosak is lenni, magyarázta Sárosi Béla:
– Például a könnyező házigomba nagyon nagy károkat tud okozni, csúnya rákfenéje az épületek faszerkezeteinek, de épp ilyennel itt nem találkoztunk. Alkalmaztunk még egy érdekes, 21. századi technológiát, bizonyos összekötő és húzással dolgozó faelemet erősítettünk karbonszálakkal, szakavatott szemek láthatják, hogy ez megerősített fa.
A karzatnál a fő homlokzat egy részben rekonstruált, új ólomüveges ablakot kapott. Az ablakon Szent Cecíliát, az énekesek védőszentjét kellett volna ábrázolni, de az egyházmegye műemlékes bizottsága úgy döntött, hogy mindegyik ólomüveges ablak nonfiguratív legyen, emberi alakokat ne, hanem csak geometrikus alakokat ábrázoljon – tudtuk meg. Az orgonát is felújították, kitakarították, újrahangolták – ez is része volt a projektnek.
A templomhajóban a mennyezetfestéseken mind falképfestő restaurátorok dolgoztak: újrarestaurált, letakarított, teljes és alapos felújítást kapott a mennyezetfestés. Szerencsére ott sem volt tapasztalható súlyos károsodás. A templomhajó falain oda nem illő festés, korábbi beavatkozások nyomai voltak, ezeket eltávolították és kiegészítették odaillővel, amit a szakemberek ajánlottak.
– A templomban a padok jelentős része károsodott volt, bogárrágta – ezeket a faelemeket egyenként átnézték és kicserélték, majd kaptak egy alapos tisztítást, újrapácolást. Szerkezetileg is megerősítették, ahol hosszabb volt, alátámasztást kaptak, hogy véletlenül se legyen gond a terheléssel. A padok alatt kicserélődött a kőburkolat, a teljes régi kőburkolatot felszedtük, ami vastag, 10 centiméter közötti védőburkolat volt. Helyette padlófűtést tettünk, és a hozzá megfelelő rétegrenddel egy tiszta új kőburkolatot. Tehát a padok alatti részen padlófűtés van, középen, a járófelületeknél meghagytunk emlékbe illetve bemutatóba a régi burkolatból. Egyébként a felvett régi burkolat új funkciót kapott, lekerült a kriptába, ahol korábban csak föld volt, most annak a padlója készült ebből a burkolatból. A templomhajóba még visszatérve: a főoltár is teljes, alapos restauráláson esett át, kiegészítették ott is a hiányzó elemeket – magyarázta tovább a műemléképületen végzett munkálatokat Sárosi Béla.
Nagyon fontos része a templomnak az utólagosan épült Lorettói kápolna. Mivel utólag épült a templomhoz, nem volt megfelelő mélységben alapozva, ezért el is vált a templomtól illetve megsüllyedt az egyik sarka. Ez is most megfelelő mélységű és szilárdságú alapot kapott, vonóvasakkal összekötötték a boltíves tetőszerkezetet, hogy ne távolódjon tovább a templomtól. Teljesen újrafedték a kápolnát, mert beázásoknak volt kitéve, belső vakolata és festése pedig a valamikor régi, megtalált mintázatok alapján rekonstruáltuk. Nagyon szép hangulatú kis kápolna lett belőle, és hétköznapokon fogja szolgálni a híveket.
– A templom földszintjén egy nagyon fontos rész a sekrestye, ahol egy 1767-ben megrendelésre készült rendkívül szép barokk, masszív intarziás bútor található – mondta az építőmérnök. Ez viszonylag jó állapotban volt, de alapos felújítás után rendkívül szép, gyönyörű lett. Állítom, hogy Erdélyben páratlan a szépsége. A sekrestyében előkerült egy lavabo – kézmosó is, ami most újra elnyerte az eredeti funkcióját, kézmosóként fog szolgálni.
Áttérve az épületegyüttes kolostor részébe: mindegyik szobát újravakolták, a folyosón az ablakokat kicserélték hőszigetelt nyílászárókra – “hogy a fűtésszámla is fizethető legyen” -, az ablakforma a templom stílusához igazodik. A belső ajtók egy részét szintén kicserélték, egyenként elemezték, hogy melyik milyen beavatkozást igényel. Mozgássérültek számára is kialakítottak mellékhelyiséget, fürdőt. Kiállítóterek is lesznek, egyháztörténeti tárgyak számára. A szobák kiállítóterekre jellemző jó világítástechnikát kaptak, teljesen új padolást, bizonyos cellákban masszív tölgypadló van, a folyosón fenyőből készült padló. A templom- és kolostorrész teljesen új fűtéstechnikája valamint a villanyszerelése, az elektromos rendszerek a legmodernebb, 21. századi megoldások: érintőkapcsolók, monitorizáló rendszerek találhatók, a templom biztonságát több mint 60 kamera figyeli.
Az alagsorba “érkezve”: a kripta lejáratát gyakorlatilag most alakították ki a belső udvarból. Valamikor szintén onnan lehetett lejutni a kriptába, de valamikor betömték. Mostantól megközelíthető a látogatók számára is. A kriptának két része van: az egyik a Lorettói kápolna alatti rész, a Lászlóffy kripta, a másik a templom tengelyében helyezkedik el.
– A templomfelújítás előtt körülbelül térdig érő iszap fogadott itt bennünket, a temetkezési rész alsó cellái az iszap alatt voltak, ezt ki lett kitakarítva, új kőpadlót helyeztünk el, a falakat homokfúvással letisztítottuk, így az eredeti téglafalak és boltozat fogadják a vendégeket. Szép a világítástechnikája a kriptának, ami ugyanaz, mint amit a kiállítóterekben alkalmaznak. Még problémánk van a kripta átszellőztetésével, a nedvesedésével. Tudniillik Szamosújvárnak azon a részén nagyon magasan van a talajvíz, a templom alagsorának vízszintes vízszigetelés sose volt. A kriptába lift is levisz, ami a kripta, földszint és első emeleti oratórium között közlekedik – ez szintén része volt a felújítási projektnek, mozgássérültek szállítására alkalmas. Izgalmas feladvány volt a kivitelezése, a létező kör alakú üregbe le kellett helyeznünk egy nagyon magas acél tartószerkezetet – magyarázta a szakember.
Teljes területberendezést kapott a belső udvar, egy része zöldterület, más részén faragott kockakő burkolat van. Külön kazánház látja el a fűtést, az egész automatizált, vezérelt, hőérzékelőkkel ellátott teljesen önjáró rendszer. A hangosítástechnika is új.
– Többfajta beavatkozást kellett végrehajtani a szamosújvári épületegyüttesen: volt alapmegerősítés, rendkívül nagy mennyiségű falképet kellett restaurálni, a fűtéstechnikát meg kellett oldani a padlófűtéstől a kolostor részben található fürdőkig, továbbá kiállítótereket kellett kialakítani, világítástechnikát megoldani. Ezért az építészeti beavatkozás szempontjából komlexebb, több feladattípusunk volt, mint a kolozsvári Szent Mihály templomnál, ahol ellenben jóval nagyobb mennyiségű a munka – összegzett Sárosi Béla.
A munkálatok végeztével, jelenleg folyamatban van a műszaki átadás, hiszen mindaddig nem használható a templom, amíg a hatóságoktól nincs meg a használatba helyezési engedély – mondta a szakember.
A pályázatról elmondta: a műemlékfelújítással foglalkozó, fiatalokból álló Moebius cég, Küsmődi atyával együtt indították el az egész folyamatot. Nem kisléptékű pályázat, hiszen meghaladja a 4 millió eurót, a végösszegnek “most már látszik a vége”. Közben plusz munkák adódtak, költségvetés módosítást kellett végezni, de különösebb gondok nem adódtak, a finanszírozás is folyamatosan működött. Eredetileg az átadást idén szeptember-októberre tervezték, de a járványhelyzet miatt kevés haladékot kellett kérniük: nem tudtak mindig teljes létszámmal dolgozni, néha az alapanyag ellátás akadozott. – Éltünk a határidő meghosszabbítás törvényes lehetőségével, mert nem akartuk a határidő oltárán a minőséget feláldozni – mondta Sárosi Béla.
[Megjelent a Szabadság napilapban, 2020. december 29-én. Borítókép és fotók: MÁRKOS TAMÁS]
