A szamosújvári ferences templom története
Szamosújvár (Armenopolis) örmények által 17. század végén létrehozott város, amely a régi római castrum és a Martinuzzi Fráter György által 1540-ben építetett vár között terült el. A gazdag örmény településre 1738-ban a minoriták, 1741-ben a jezsuiták próbáltak letelepedni, sikertelenül. A várbeli katolikus hívek lelkipásztori ellátását 1731-től Désről átjövő obszerváns ferencesek látják el, akiknek 1742. szeptember 20-án telket adományoz Dániel Tódor főbíró, Márkovics András pedig egy házat adott a testvérek használatára. 1748-ban, P. Ponori Anaklét első házfőnöksége idején teszik le a templom alapkövét, amelyet 1757-ben a gazdag örmény családoknak köszönhetően be is fejeznek. 1758. november 5-én szenteli fel P. Botár Joachim emeritus provinciális Alkantarai szent Péter tiszteletére. A lorettói Mária kápolnát 1760-ban Lászlóffy Bogdán építtette, ugyanekkor fognak neki a kolostor keleti szárnyának is, amelyet 1766-ban fejeznek be. A residenciát 1767-ben emelik konvent rangra, ekkor készült el a sekrestye intarziás bútorzata is. A Szent Antal, kőből készült oltár 1761-ben Placsintár Dávid, a Szent Ferenc oltár pedig Csomák Miklós költségén készült. Készítője talán az a Johannes Nachtigal, aki a bonchidai kastély több kőszobrát is faragta.
A templom két harangját Kolonics László püspök szentelte fel 1777-ben, a harmadikat Rudnay Sándor 1819-ben.
1855. szeptember 21-én a templom tűzvész áldozata lett, rá egy évre már újrafödték, 1857. szeptember 20-án P. Keresztes József provinciális pedig újraszentelte a templomot.
A tűzvészt a (fából faragott) lorettói Mária szobor sértetlenül túlélte. Ennek a csodának köszönhető a kialakult különleges Mária tisztelet templomunkban. A közeli füzesmikolai kegyhelyre tartó zarándokok, először a lorettói Mária kápolnát látogatták meg, innen folytatták tovább útjukat.
Szűz Mária oltára és az akkori orgona 1859-ben készült el, a Szent Anna oltára pedig 1867-ben. A két utóbbi oltárt 1909-ban cserélték ki a jelenlegiekre. A templom jelenlegi kettős tornya 1878-ban készült el. A két torony közti felületre a következő felirat került: „Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, sis laudata, sic omni die Virgo hic!”, ezzel is bizonyítva a különleges Mária-tiszteletet.
A hívek kevés volta miatt csupán 1825-ben Szepessy Ignác püspök hozza létre a latin szertartású plébániát a ferencesek vezetésével, addig a római katolikus adminisztrálását is az örmény plébánia végezte.
1930-as években a kolostor keleti szárnyát megtoldják, a földszinten katolikus iskolát, az emeleten pedig kultúrtermet alakítanak ki, amelyet a város magyarsága előszeretettel látogat.
1948-ban államosítják az iskolát, a kolostor keleti szárnyát teljes egészében elveszik, és a helyi szövetkezet számára adják át, amely többek között üvegfúvó műhelynek használják az alsó részt. 1973-ra annyira tönkretették, hogy le kellett bontani.
1951-ben a ferencesek Désre és Máriaradnára kerülnek kényszerlakhelyre. Nem hivatalosan Szamosújvárra hozzák a jezsuitákat kényszerlakásra, akik ittlétük alatt áldásos tevékenységet folytatnak, többek között P. Bátay gyógyító tevékenységének országos híre volt, jöttek a gyógyulni akarók, élelemmel látták el az itt összezsúfolt jezsuitáknak. A ferencesek 1957-ben veszik vissza a kolostort és ellátják a lelkipásztori szolgálatot 2001-ig, amikor is átadják azt a főegyházmegyének.
